A ZTE és a támdásépítés – elemzés

Elemzés, Hírek
Sokszor, sok helyen elhangzott már, hogy ha valamiben, akkor támadásépítésben fejlődnie kell még a csapatnak. Nézzük, mik ennek az akadályai, és hogy mit is kell érteni pontosan ezen kifejezés alatt.

Mielőtt komolyabban elmerülnék jelenlegi témánkban, alighanem kiemelkedően fontos leszögeznem, hogy az, hogy fejlődnie kell még a csapatnak valamiben, egy klasszikus értelemben véve nyerő helyzetet eredményezhet, amennyiben ez a szükséges fejlődési ív fel van térképezve. Az leszögezhető, hogy nem ismeretlen a probléma a szakmai stáb előtt, márpedig az eddigi, rövid távú eredményeken az látszódik, hogy mi, drukkerek, bizony kifejezetten optimistán tekinthetünk a jövőbe.

Ha kicsit távolabbra tekintünk, akkor nem olyan nehéz megfigyelni, hogy mióta a ZTE kiesett az élvonalból (az előtte lévő időszakot most nem érdemes vizsgálni, még akkor sem, ha ez a probléma előtte is létezett) szezononként rendre elhangzott, hogy bizony a támadásépítés nem az erőssége a csapatnak. Ez egy azért érdekes helyzet, mert ha alaposabban megvizsgáljuk, akkor a Simon Antal-féle csapat játszott defenzíven – esetleg még a Lőrincz Emil által vezényelt időszakra húzható rá a “kontrázó ZTE” kifejezés – de őt/őket leszámítva alapvetően mindenki agresszívabb, támadóbb futballt igyekezett játszatni a csapattal.

Nyilvánvalóan ez a jelenség nem csak a ZTE-re húzható rá, nagyon sok csapat szenved ettől, vagy képtelen megoldani a problémát – viszont mivel ez most annyira nem releváns, hiszen témánk középpontjában a ZTE áll, ezért nem szándékozom más csapatokkal a szükséges minimumnál többet foglalkozni jelen cikk keretein belül.

Nos, a kérdés adott. Miért olyan nehéz megoldani a támadásépítés potenciáljának problémáját, vagy mi az oka annak, hogy a ZTE esetében ennyire kiemelkedően látványos a gond. Alapvetően több szempontot kell figyelembe venni ennél a kérdésnél.
Kezdjük azzal, hogy a ZTE – szerencsére – az esetek többségében nem bunkerfocival, vagy a végletekig kihasznált játéktördelés stratégiájával a tarsolyában lépett pályára, hanem azzal a szándékkal, hogy futballt produkáljon. Ez, sajnos, komoly hátrány, ha nem nézzük a futball szórakoztatási faktorát. Az NB II szintjén kevés a kimagasló zseni, általában kitartó, de technikailag nem elég képzett játékosok alkotják a csapatokat. Vagy pedig olyan játékosok, akik karrierjük elején állnak, így még nem elég képzettek és önállóak, hogy tökéletesen megoldják a feladataikat, vagy pedig azok, akik már csak levezetni jönnek a másodosztályba, szép emlékekkel, de már az évek alatt elkínzott fizikummal.
Ezek a tényezők okot szolgáltatnak arra, hogy az alacsony költségvetésű, vagy nem kellően szervezett, esetleg csak a defenzív stratégiát preferáló klubok a siker, vagy a szinten tartás, rosszabb esetben mindössze a súlyos kudarc elkerülésének lehetőségét a nem túl élvezetes, vagy látványos, de annál feltörhetetlenebb bunkerfociban, vagy a nem feltétlenül lovagias, de kétségtelenül célorientált játéktördelésben teljesítsék ki. Ezt személy szerint nem tartom hosszú távon előre mutatónak, alkalmankénti hatékonyságát nem vonom kétségbe, de nem gondolom, hogy megoldaná a problémákat ez a stratégia és előrevinné az említett módszereket alkalmazó klubot.

Szerencsére a ZTE esetében ez a veszély aligha áll fent, ami lássuk be, kifejezetten ideális hír, ha mint szurkoló nézem. Ha viszont alaposabban tekintek a helyzetre, akkor a dolognak megvan az a pikantériája, hogy az amúgy is létező probléma, vagyis a támadásépítés megvalósítása, így még csekélyebb esélyekkel oldódik meg, hiszen egy foggal-körömmel védekező ellenfél ellen nem éppen egyszerű bejutni a kapu elé, netalántán még gólt is rúgni.
Ez egy komoly tényező, ami kiemeli és sokkalta láthatóbbá teszi a problémát, de inkább okozat, mint ok. Az okok sokkal csekélyebbnek látszódnak, mert mélyebben lapulnak. A csapat összhang hiánya egy felületes, de létező ok. A kiesés óta alig néhány esetet láttunk, amikor működött ez a tényező, most is nagyon úgy tűnik, hogy kezd kialakulni a csapatszellem, mint jelenség, viszont ez nem megy egyről a kettőre. Ahhoz, hogy a játékosok akár egy rövidpasszos, akár egy ívelgetős játékfelfogásban pontosak és precízek legyenek, sok közös tréningnek kell megvalósulnia, mert ez nem egyik percről a másikra alakul ki. Mint már említettem, ez nagyon úgy tűnik, hogy kialakulóban van, ami bizonyítja, hogy a fejlődés irányzata ki van jelölve, ez pedig nem győzöm leszögezni, rendkívül pozitív.

Az okok között a csapategység fontosságán túl szerepel még a játékosok egyéni kvalitásainak szerepe. Ennél a pontnál ki kell térnem egy fentebbi bekezdésre, miszerint sok, karrierje elején lévő játékos van a ZTE keretében is. Ez alapvetően pozitív, hiszen a jövő záloga az utánpótlás bázis kiépítésén túl annak a kiaknázása. Ennek ellenére a csapat teljesítményén meg fog látszódni ez a “team policy”, de ez egy olyan út, amit végig kell járni. Ezt a kockázatot vállalni kell ahhoz, hogy a csapatnak kialakuljon egyfajta imázsa, vagy előjöjjenek a sajátosságai, az egyéni értékei és ne csak egy sokadik Manchaster City másolattá zülljön.
Aligha elhanyagolható megemlíteni a játékfelfogás, illetve a taktika szerepét ebben a témakörben. Hiszen az optimális, adott esetben a játékosokra szabott taktika elkerülhetetlen ahhoz, hogy azt akár támadásépítés formájában meg tudják valósítani. Ez is olyan pont, ami egyértelműnek tűnik, főképpen most, amikor optimistán nézhetünk a jövőbe, de be kell látni, azért nem volt ez mindig olyan sziklaszilárd igazság, amire akár csak törekvés is látszódott volna.
Gyakran el van hanyagolva a csapatkapitány szerepe, mondván, hogy a vezetőedző feladata a taktika kidolgozása, viszont a vezetőedző elég ritkán van mérkőzés közben a meccslabda közelében. Alapvető szerepe van a csapatkapitánynak abban, hogy a kapott vezetőedzői utasításokat betartassa, mert ő az, aki mérkőzés közben a leghamarabb tud reagálni, vagy korrigálni. Kevés olyan csapatkapitányt láttam a ZTE-ben az említett időszakot vizsgálva, akik képesek voltak felvenni és alkalmazni ezt a vezetői szerepkört is.

Egészen nyilvánvaló, hogy vannak még okok, amik nehezítik a fejlődési pályát, de a teljesség igénye nélkül, a kiesés óta megtekintett időintervallumot figyelembe véve, úgy hiszem, hogy a fenti szempontok nehezítették a leginkább a kifejezetten hatékony, gólvágó gépezet kialakulását.

Hajrá, ZTE!
H.E.

Vélemény, hozzászólás?