A csapat, amelyik nem esett ki – elemzés

Elemzés, Hírek
Visszás érzések keringhetnek a ZTE szurkolóiban, hiszen ebben a bajnoki kiírásban téphették a hajukat és örvendhettek is, akár egyszerre, vagy gyors egymásutánban.

Vannak dolgok, amik nem változnak. Ilyen az, hogy a ZTE jelen teljesítménye csalódást keltő, akár a szezon, amit futott. Mindazonáltal ilyen dolog az is, hogy a ZTE a szezon utolsó mérkőzésein az esélyekkel ellentétesen kiharcolta a bentmaradást a magyar másodosztályban, amelyre tulajdonképpen büszke lehet a csapat. A sors különös fintora, hogy, ha keserű szájízzel is kell elismernünk, de a végére egy igazán szép történetté avanzsálódott ez a szezon, mégsem több ez, mint némi öröm az ürömben, elvégre a szezon elején sokkal dicsőbb célkitűzések és elvárások hangzottak el.

Ha meg kellene ítélni, hogy ez a teljesítmény siker, vagy bukás, alighanem mindenki egyértelműen ki merné jelenteni, hogy teljes értékű bukás. Mégis, ha kicsit máshogy tesszük fel a kérdést, máris sikertörténetként hivatkozhatunk az esetre. Ugyanis, ha azt kérdezzük, hogy a ZTE a körülmények és eredmények ellenére képes volt-e átszellemülni, a nehézségek mellett és a kudarcok után is felülmúlni önmagát, amikor már mindenki az NB III-ba való lecsúszást mint megcáfolhatatlan, elkerülhetetlen tényt emlegette, nos, akkor kijelenthető, hogy igen, volt ebben siker is. Nem, valóban nem ez lesz az, amit majd mindenki szívesen felemleget, mert önmagában sem a dicsőség szikrája, sem pedig az öröm mámora nem fakad belőle. Mégis, ez volt az a történet, ami megtestesítette magának az emberi kitartásnak a lényegét: morálisan összetörve, borzalmas kudarcokkal a hátad mögött, mindenki által lesajnálva bizonyítani, hogy több van benned, mint amit a számok mutatnak.

Alighanem el lehet ismerni: a ZTE csapatát megilleti a dicséret az utolsó három meccsért. Ugyanis a valóban nagyon pocsék szezon végén tartást, mentalitásbeli változtatást mutattak, ennek egyenes következménye volt az, hogy a csapat nem esett ki. A kommunikációs csend azt jelentette, hogy sem mentegetőzés, sem pedig kifogás keresés nem hangzott el, igaz, a felelősség elismerése is elmaradt – ebben az esetben helyesen.  Egyrészt egy csapatsportban kijelenteni, hogy a kudarcok mindössze egyetlen ember felelősségét teszik ki, nem éppen vállalható. Másrészt viszont a csapat odatette magát a végén, küzdött és el is érte, hogy ha dicsőséget nem is volt képes megkaparintani, a szégyen bélyegzője sem égett a címer mellé. Ez nem látványos változtatást, nem fényes csillogást és nagy szavakat, de kemény munkát igényelt. Ha másnak nem is, ennek talán lehet örülni.

Megosztott első hely éves osztályozásunkon: Kapus és védő az élen – eredmények

Hajrá ZTE!
H.E.

Vélemény, hozzászólás?