Amikor ég a ház eleje – elemzés

Elemzés, Hírek
Ahogy közeledik a kiesés réme, úgy érdektelenedik a zalai futball. Sajnos, ez törvényszerű.

Eljött az idő, amikor ki lehet és kell is jelenteni, hogy a kiesés réme immáron megkörnyékezte a kék-fehér gárdát. Amennyire optimistán tekinthetett a zalai szurkoló a tavaszi nyitányra, most éppen annyi, vagy még több oka van a pesszimizmusra. Az alacsony nézőszám az egész szezonra jellemző volt, mégis az érthető, ám rendkívül szomorú érdektelenség mintha már egyfajta beletörődés volna az elkerülhetetlen katasztrófába. Ez baj.

A katasztrófa, vagyis a kiesés még bőven elkerülhető, noha nem egy könnyen kivitelezhető feladat, ha csak ezt a szezont vesszük alapul. Mindazonáltal még csak most lépett a csapat a szezon hajrájába, ami azt jelenti, hogy még van esély pontokat gyűjteni. Az érthető és szinte kézzel fogható pesszimizmusnak természetesen megvannak a maga okai, amiket aligha kell felsorolni, elég megnézni a tabellát. Mégis, aligha lehet elmenni szó nélkül amellett, hogy nem a kiesés, vagy a pesszimista szemlélet az, ami a legnagyobb veszélyt jelenti a ZTE-re nézve. Az előbbi még elkerülhető, vagy akár később korrigálható, az utóbbi pedig megváltoztatható. Nem egy vereség, vagy egy hosszabb hullámvölgy jelenti a valódi katasztrófát, nem a győzelem, vagy a lőtt gólok hiánya, de még csak nem is a pályán pánikoló játékosok a bukás valódi mértékegységei. Nem, ezek pusztán okok lehetnek, a veszély ennél sokkalta súlyosabb: az érdektelenség.

A ZTE nem akkor válik jelentéktelenné, ha kiesik a másodosztályból, vagy amatőr csapattá degradálódik, mert a harmadosztályból is kiesik. Ha ideiglenesen megszűnik, még az sem akkora probléma, mintha érdektelenné válik. Ugyanis, ha immáron nem érdekel senkit, akkor magának a klub létezésének nincs gyakorlati értelme, hiszen a valódi célját, a szórakoztatást, aligha érheti el. Ha elveszíti közösségépítő jellegét, ha már senki nem számolgatja majd a pontokat, na akkor a ZTE mint klub, mint szimbólum elbukott. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, valójában nem kell sok tényezőnek együtt állnia, hiszen már most is látszódnak jelek, amik aggasztóak. Ám az ördögöt a falra festeni még korai. Igen, még az sem elképzelhetetlen, hogy kiesik a csapat a másodosztályból, de ha a ZTE egyedül annyit tudott elérni, hogy szeressék, amikor sikeres, akkor valójában jobb is, ha elbukik.

Szerencsére az kijelenthető, hogy a ZTE támogatottsága nem csak a sikeres időszakokban volt magas, jelzi ezt az is, hogy ennyi év sínylődés után – túl dicsőséges menetelésnek az NB II-ben való vitézkedést azért nem lehet őszintén nevezni – még mindig vannak, akik dolgoznak azért, hogy pozitív irányba billenjen a mérleg. Illetve még mindig vannak, akik égetően fontosnak tartják számolgatni a pontokat, nem azért, ahol most a ZTE tart, hanem azért, amit jelent. A csapatsportokban mindig is fontos volt az individum, de mindig csak a csapatszellem mögött kaphatott szerepet. Ez az erő az, amely bevonzza az embereket a stadionba, a közösségi élmény – mint a futball zalai fellegvára, a ZTE ebben mindig is sikeres volt. A kérdés, hogy ez a jövőben is így lesz?

Hajrá ZTE!
H. E.

Az U19-el menetelő Sluka a felnőtt csapatról: “Mintha páran nem tudnák, milyen klubba kerültek” – interjú

Vélemény, hozzászólás?